Több éve tai chizó kolléganőmtől email érkezett: meghívás egy tai chi táborba. A helyszínről gyönyörű képek voltak, nagyon fáradt voltam, és mindössze három napról volt szó. Gyorsan el is döntöttem, megyek.
A táborban reggel kétórás chi kunggal kezdődött a nap: ez mozgásos légzőgyakorlatokat jelent, amiket reggeli napsütésben lélekemelő dolog volt a többiekkel együtt végezni. Reggeli után délelőtt tíz órától egyig tartott a délelőtti edzés – ez soknak tűnhet időben, de a tai chi nem megerőltető, nyugodt, harmonikus mozdulatokból áll, amit öröm gyakorolni.
A tai chi az első naptól teljesen magával ragadott, bár éreztem, hogy a bennem lévő feszültségek meglátszanak a mozdulataimban. Élveztem a gyakorlás közben megélt harmóniát, a szépséget, és a közös tanulást, gyakorlást is. A mozdulatsorok nagyon összetettek voltak számomra, kéz-láb együtt mozdul, közben a testtartásodra is figyelj, a térded ne essen be, mert fájni fog, stb. Kimerítő volt.
Éjszaka a sok feszültségtől fejgörcsöm lett, amitől nem tudtam aludni és reggel még mindig fájt – el is határoztam, hogy hazamegyek, túl megerőltető ez a sok odafigyelés, új dolog számomra. Aztán erős fejfájás ide vagy oda, győzött a tai chi iránt érzett erős vonzalom, és arra gondoltam, a délelőtti edzést még végig csinálom.
Gyakorlás közben a fájdalom jelentősen enyhült, éreztem, hogy a tai chi segít, jót tesz nekem. Ebéd után pedig kaptam egy váll masszírozást – úgy éreztem ott helyben szétporladok, úgy fájt -, ami a tai chi jó hatásaival együtt véget vetett a fejgörcsnek. Na, ekkor már nagyon örültem, hogy mégsem mentem haza.
Este tiszta égbolt és telihold volt, a hegytetőről ráláttunk Szentendre és Pomáz fényeire – gyönyörű volt. 🙂 A táborban megismert új ismerősök sokfélék voltak, mind elég vidámak, sokat nevettünk. A szállás, étkezések is teljesen rendben voltak, nagyszerűen éreztem magam.
A tábor végén azzal köszöntem el Vikingtől, hogy a tai chi kell nekem: olyan sok feszültséget oldott fel bennem, és egyértelműen a harmónia irányába rendezte az energiáimat, ráadásul még testmozgás is, amire szükségem van. Aztán a következő kedden már ott figyeltem az edzésen, ahogyan azóta is minden héten.
2011. november – Ági