A Tai Chi Chuan és Chi Kung táborok helyszínei

avagy

Kincsek és helyek a SanBao Iskolával

1. rész

„Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból; épp így megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.
Minél messzebbre elkalandozik az ember, annál kevésbé találhatja meg Taot.
Épp ezért a bölcs, megnyugodva sorsába, eljut a Taonak megismerésére, és önakaratoskodás nélkül válik látóvá.”

Lao-ce: Tao Te King 47.
(Lao-ce, 1996)

A Tai Chi Chuan és a Chi Kung táborok helyszínei

Miért utazunk rendszeresen olyan messzire táborozni?

Kérdezik tőlem rendszeresen, nem csak a tanítványaim. Mielőtt válaszolnék, általában folytatódik a kérdéseik sora:

Miért nem megyünk egyszerűen csak valahová a közelbe, a környékre vagy egyszerűen csak máshová? Miért nem megyünk máshová?

Lehet, idén augusztusban (2024). nem megyünk, és maradunk Budapesten.

Én azt tanultam, minden kérdés jó. Nem mindet lehet megválaszolni, és azt is megtanultam, hogy néha egy-egy feltett kérdésre a csönd a legjobb válasz. Sokszor tud jönni onnan a válasz. Mikor kérdésünk van, kicsit csöndben maraduk, befelé figyelünk, és lazítunk.

Lao-ce szerint ki sem kellene mozdulnunk a lakóhelyünkről, mert ott minden megtalálható, ami a megismeréshez szükséges. Viszont, ez azért nem jelenti azt, hogy ne utazhatnánk el bárhová.

„Megismerhetjük a világot anélkül, hogy kilépnénk a házunkból; épp így megláthatjuk a magasztos Taot is anélkül, hogy kinéznénk ablakunkból.”
Lao-ce: Tao Te King 47.  (Lao-ce, 1996)

Én szeretek beszélgetni, kommunikálni mindenkivel, már aki szóba áll velem. Így szeretem szóban is megválaszolni a kérdéseket, ha lehetőségem van rá. Ezt most írásban teszem, mert írni is szeretek.

Több Mestertől hallottam, buddhistáktól és taoistáktól egyaránt, hogy egy bizonyos távolságról rátekintve saját dolgainkra, problémáinkra, könnyebben találunk azokra megoldást. Minél messzebbre megyünk, annál jobb a rálátásunk. Viszont egy bizonyos távolságnál messzebbről pedig, már nem csak rátekintünk azokra, hanem azzal a kérdéssel találjuk szembe magunkat, hogy szeretném-e azt a dolgot vagy sem. A rátekintés, viszonylag rövid távolságon belül is működhet. Ahhoz viszont, hogy szeretném-e vagy sem, minimum 500-1000 km-nyi, vagy a fölötti távolságot javasolnak a mesterek. Ezt Magyarország határain belül elég nehéz megtenni, mivel nincsenek ekkora távolságok, viszont egy „kis trükkel” ezt is el lehet érni. Leginkább a külföldre utazó tanítványaimnak szoktam javasolni, figyeljék meg, milyen változás történik bennük, miközben távolodnak lakóhelyüktől. Akinek megoldhatatlan problémája van, neki szoktam javasolni, hogy utazzon el külföldre, ha teheti.

Először is azért utazunk el saját lakóhelyünkön kívülre, hogy onnan könnyebben rá tudjunk tekinteni a saját dolgainkra, ha épp bele vagyunk ragadva valamibe, akkor könnyebben ki tudjunk szabadulni abból. Relatív messzire pedig azért távolodunk el, hogy könnyebben menjen a rátekintés és a kiszabadulás.

A „Kis Trükk”

A „Kis Trükk” pedig általában egy kirándulás vagy egy hosszabb vezetett közös program, mikor táborban vagyunk. Erőltetett menet valamely hegycsúcs felé, akkor is, ha várható, hogy visszafelé bőrig fogunk ázni.

Tanáraim, és néhány tanártársam is, általában a hosszabb idejű gyakorlást alkalmazzák, kirándulással vagy városnézéssel kiegészítve. Például egy idegen városban elküldenek a város másik végébe megnézni valamit, ami jó lesz. De valahogy mindig akkor, amikor szűkös az „időkeret”, és onnan még vissza is kellett jönni a programra…

Chang mester szerette egy napon belül „lezavarni” ezeket a helyzeteket, így majd minden napra jutott egy „kis kaland”. Mikor nála voltunk, mindig sokat autóztunk, részt vettünk egy elvonulás egy napján, majd autózás haza, vagy volt valami kirándulás vagy találkozó valakivel. Néha a sofőrünk sem tudta vagy találta a pontos címet, így a legkülönbözőbb kalandokba keveredtünk, és olyan helyekre kellett eljutnunk, ahová egyébként eszünkbe sem jutott elmenni. Ez a „tipikus” eltévedtünk, de hová kerültünk szituáció, ami bárkivel előfordulhat. Ezt eleinte nem mindig élveztük, mert időre kellett megérkeznünk, és szerettünk is volna, de ez nem mindig sikerült. Eleinte az az érzésünk volt, hogy lemaradunk valamiről, de aztán ez elmúlt, és a „majd becsatlakozunk” került a helyére. Viszont Chang mester mindig mosolygott mikor meglátott bennünket, és mindig megkérdezte, hogy merre jártunk, és mit láttunk. Tényleg, mint egy igazi Szülő.

Heng Chang / Thay Hang Truong mesterrel az ITC oktatóképzés diplomaosztóján 2011.07.30

Dan edzés előtt vagy után küldött el mindig városnézésre, általában London valamely másik végébe, mint ahol lakott. Ezeket a túrákat sem bántam sosem, csak az időhiány volt az, ami néha zavart. Volt, amikor 8-12 órányi városi séta és gyaloglás után volt még egy 3 órás edzés. Közben sokszor tévedtem el, és fedeztem fel így olyan részeket a városból, ahová magamtól sosem mentem volna el. Utoljára Stonehengéhez tévedtünk el Zolival, Dan tanácsára. Kevés időnk volt rá, egy nap, annak ellenére, hogy korán indultunk. Áztunk, fáztunk, de egész nap jót mókáztunk, és Angliában vonatozni is nagyon jó!

András, nem várost vagy országot nézni vitt el minket. Eleinte kilátókhoz, majd kisebb kirándulásokra mentünk el, a tábor valamely napján. Általában a pénteki napon. Vagy megfuttatott minket két gyakorlás között, tesztelve ezzel a gyakorlásunkat, és annak hatékonyságát. Így, kénytelenek voltunk gyakorolni, kicsit muszájból is, különben nem bírtuk volna a terhelést.

Ezenkívül mindannyian különböző szituációkba hoztak bennünket, ami eleinte nem mindig volt kellemes, de mikor ráérez az ember az ízére, és a lazításra, hogy minden helyzetben lesz valahogy, és megoldjuk, nem volt több gondunk. Ez azóta is működik.

Ez természetesen hatással van az emberi kapcsolatokra, barátságokra is. Mindig megmutatja, mennyi tolerancia, elfogadás, érdek, és tartalék van még benne. Ezek a szituációk általában elmélyítik a barátságokat. Ami nem igazi barátság, az vagy az lesz, vagy nem, és ez nem mindig könnyű.

Minden módszer fejleszti a rugalmasságot és a változáshoz való alkalmazkodó-képességünket, melyben nem kell stresszelni, mert fölösleges, és nincs is értelme. Máskor nem is lehet, mert vagy idő, vagy a hely nem teszi azt lehetővé.   Ezt a módszer a Tai Chi-ban először a Ching (Qing) Könnyűség képességénél figyelhető meg, ahol azt mondjuk, vagy ellazulsz, vagy eltörsz. A végeredmény a lazítás lesz, a kérdés az, mennyi idő alatt, és mennyire fog fájni. Az első esetben, amikor csak ellazulsz, semennyire. A rugalmasság és a változáshoz való alkalmazkodóképesség fejlesztése jobb kapcsolatot ad a Tao-val (Dao). Ezt nemcsak mondjuk, csináljuk is. Végzünk hozzá fizikai gyakorlatokat is, mert anélkül nem működik. Nagyban fejleszti az érzékenységünket saját magunk és mások iránt is. Eléggé jól lehet érezni mi történik bennünk és egy másik emberben is. Ez fejleszti a problémamegoldó és az érzékenységhez kapcsolódóan a betegségmegelőző képességünket is.

Ebből az a tanulság az, hogy lehet mondani, majd „Lelki szinten” megoldom, viszont az elmúlt 34 év gyakorlási-tanulási, és 31 év oktatási tapasztalata (2024-ben) az, hogy csak „Lelki szinten” megoldani problémákat a legtöbb esetben nem lehet, kell hozzá a testünk, a légzésünk, az érzelmeink, a kommunikáció is, és néhány határozott döntés, hogy szeretnék változni, változtatni. Ha ez nem megy, vagy nem akarja, akkor erre már a Haladó tanítványaim is azt mondják, „még nem akkora a gond vagy a probléma.” Vagy esetleg más van a háttérben, például valamiért jó neki az a helyzet, például több figyelmet, törődést szeretne kapni, és ezzel hívja fel magára a figyelmet. Én ezt zsarolásnak (érzelmi) nevezem, és figyelmen kívül is hagyom általában. Az emberek legnagyobb többségének pedig szüksége van a problémákra, mert a nélkül értelmetlennek érzik az életüket, vagy ha értelmetlennek nem is, de legalább is unatkoznának a nélkül. Való igaz, a problémákat lehet játéknak is felfogni, legalább történik valami, nem unatkozunk, viszont néhányan egészen jól bele tudnak betegedni ebbe. Én nem szeretnék.

Mikor kimegyek tanáraimhoz, mindig megkérdezik: „Mit szeretnék csinálni? Mit szeretnék tanulni? Eleinte mindig azt válaszoltam, hogy „Tanulni és gyakorolni jöttem.” Aztán mindig volt egy listám is, amit felsoroltam, hogy mit szeretnék tanulni. Aztán sokszor mondták, hogy „ok rendben, lesz edzés, gyakorlás, tanulás, viszont most menj el várost nézni. Vagy konkrétan elküldtek egy helyre, vagy mondták, hogy beszélgessek valakivel, esetleg oldjak meg helyzeteket, problémákat. Sokszor mondták azt is, hogy „A Tai Chi, maga az élet.” Minden szituációban benne kell lenni, mert nem csak a gyakorlást, a gyakorlatokat kell fejlesztenünk, mert ez csak tulajdonképpen a Jing szintje, a Test. Szükségünk van arra is, hogy rendezzük és fejlesszük a szociális kapcsolatainkat, a kommunikációnkat, felismerjük az érzéseinket, szabályozzuk a légzésünket, ami a Chi szintje, amit gyakorlás közben a légzésünkkel tudunk kontrollálni. Szükségünk van élményekre is, ami a Shen, a tudatosság szintje. Mikor belefeledkezel az utazásba, a jövés menésbe, a városnézésbe, ez hasonlatos a gyakorlásban elérendő belefeledkezéshez, amikor kikapcsolsz, megnyugszol és megjelenik a feloldódás érzése. Ez tulajdonképpen a Jing – Chi – Shen átalakítása a Tai Chi Chuan-ban.

A Tai Chi és a Chi Kung / Nei Kung művészetéről is elmondható, és nem is kell olyan sok gyakorlással eltöltött idő vagy alkalom hozzá, hogy megadják nekünk az Áramlásban levés érzését, a Flow élményét. Mindkét Művészetről elmondható, hogy nagyon szépek és nagyon jó őket gyakorolni!

Vége az első résznek!

 

Már itt is el tudod olvasni a weboldalon:

Kincsek és Helyek a SanBao Iskolával 1. rész

Kincsek és helyek a SanBao Iskolával 2. rész

.

A végére még két történetet hoztam Neked:

https://sanbao.hu/tartalom/mi-ez-az-egesz/

https://sanbao.hu/tartalom/farkas-gabor-viking/

.

SanBao Tai Chi Chuan és Chi Kung évfordulók