Nem olyan rég voltam egy előadáson, ahol egy asztrológus szakértő beszélt 2012-ről. Ami nagyon megragadott benne, az a gyakorlásról szóló gondolata volt. Véleménye szerint nagyot nyílt a világ gondolkodása a spirituális dolgok irányába, de ez immáron kevés: gyakorlóvá kell válni. A gyakorlás pedig komoly elköteleződés. Erről Csögyam Trungpa ír sokat igen szigorúan és találóan „A szellemi materializmus meghaladása című könyvében.

De miért vállalnánk ilyen komoly dolgot? Mert ugye ez cseppet sem a kényelemről szól: időt kell rá szánni, és nem is biztos, hogy mindig jól fog esni. Kezdjük onnan, hogy a kényelem milyen nagy ellenség tud lenni. Csak egy példa: szinte lehetetlen igazán kipihentté válni egy puha ágyban tizenórákat átaludva, nade ha elmegyünk futni és utána alszunk nyolc órát, utána garantált a friss erő. És ez igaz más életvitelbeli dolgokra is, amik elkényelmesítenek, majd elgyengítenek: túl sok fűtés, túl sok étel, túl sok tévé…

Ezek ellen dolgozik a gyakorlás, még ha kicsivel kezdve is.

Mostanában elég sokan gyakorlunk Viking 100 napos kihívása kapcsán különféle dolgokat: meditáció, nyújtás, csikung, taichi. Csak egy óra időráfordítás reggelente és lazább a test, gördülékenyebb a mozdulat, mosolygósabb a reggel, nyugodtabb a munkába érkezés, türelmesebb az odafordulás. És ez még csak a fizikai szint! Ezután jön a stabilitás, önismeret, rugalmasság…

…a rugalmasság pedig arra kell, hogy tudjuk fogadni, ami jön (és engedni, ami megy).

Ehhez tudok rövidfilmeket ajánlani, amik arról szólnak, hogy valamit kezdeni kell a hűha élményekkel és befogadni valami teljesen mást, mind gazdasági-életformabeli, mind életfelfogásbeli, mind a halál kérdését illetően.

A nagy dolgokhoz kis dolgokat teszünk, de azokat napi szorgalommal. S mivel napi, nem hagyja, hogy egy nap is üresen, hiába teljen el. Tulajdonképpen másképp nem is lehet.

Úgyhogy…jó gyakorlást!

2012. április – Miri